"A Waldorf-tanár az mind agymosott." -  ...

(Az hát, és fogkefével még masszírozza is lefekvés előtt.) Az idézőjeles tételmondatot egy görög katolikus pap ejtette ki. Ő ezt azért tudja ilyen jól, mert sem Waldorf-iskolában nem járt még, sem Waldorf-tanárt nem ismer. Egy lelkésztől azért többet vártam, bár nem nekem mondta, hanem az anyósoméknak, akik valahogyan szóba hozták előtte a Waldorfot. Aztán mikor kijött az őszinte a papbácsiból, szóltak, hogy a vejük is ott dolgozik. "Elnézést kérek, nem úgy gondoltam."

Innen is köszönöm. Miért ez az előítélet? Ismeri Ön annyira, amennyire kell, azt, amiről megnyilatkozik?

A Waldorf-pedagógia másképpen fogja fel a gyermeknevelést, más alapokon nyugszik, és más eszközökkel dolgozik, mint a hagyományos oktatás. A Waldorf-iskolában a tanárok az égi erőkben is bíznak, amikor nap mint nap végzik a feladatukat. Igyekeznek az ember és ember közötti megfoghatatlan kapcsolatot észrevenni, mert az segíti a gyerekekkel való munkájukat. A gyerekekben látják a sokféle növekvő ígéretet, és nagy erővel támogatják őket. Nem közvetítenek ítéletet, de megmutatják a világ sokféleségét, és segítik az ítélőképesség kialakulását, hogy a gyermek, amikor eljön az ideje, tudjon dönteni a helyzetekben (dönteni az tud, aki látja a választási lehetőségeket - aki nincs ebben a helyzetben, az nem tud jól dönteni).

Szerintem egy lelkész ugyanezt csinálja, vagy legalábbis ezt kellene csinálnia. Ha lelkész.