Némelyik megállapítás következik egy előzőből, tehát a marhaságok néha láncolatot alkotnak. Érdemes összefüggéseikben nézni a dolgokat.

Baromsági szintjelző (növekvő sorrendben):

Haha

Kis baromság

Múú

Elhúzza az ekét is

A Waldorf-iskolát sérült gyerekeknek, gyógypedagógiai "eseteknek" találták ki. Ez a nehéz gyerekek iskolája, ha normális a gyerek, ne is vidd oda - kis baromság.

A Waldorf-pedagógiát megalakító Rudolf Steiner kidolgozta a gyógypedagógiai elveket is, tehát a Waldorf-iskola nem a sérült gyermekeknek készült, hanem bizonyos esetekben képes őket integrálni. Nem mindig, hiszen egy közepesen vagy súlyosan szellemi sérült embert legjobban az erre kiképzett pedagógus tud nevelni, a Waldorf-tanár általában nem ilyen. Ha az osztálytanító felvállal egy testi vagy szellemi sérült gyermeket, akkor azt úgy teszi, hogy tisztában van azzal, hogy képes végigkísérni őt az évek alatt, tudja támogatni a lehető legmagasabb fokú kiteljesedésében: vagyis tudása és ereje "elég" ahhoz, hogy a gyerek megkapja a megfelelő gondoskodást.

Igaz, hogy a Waldorf-iskolában a különféle képességű és helyzetű gyerekek együtt, egy osztályban tanulnak, és lehet köztük részképesség-zavaros, átlagos, "okos", "lassú". Az osztálytanító együtt tartja őket az évek alatt, hogy a sokféle gyerek összecsiszolódjon, megtanuljon a másikkal együttműködni. Hiszen ha ilyen korban nem szokják meg, hogy az emberek sokfélék, sokféle tulajdonsággal, egyik ebben, másik abban jobb stb., akkor később, egy munkahelyi környezetben hogyan tudnak majd másokkal együtt dolgozni? A tanulási nehézséggel küzdők pedig több gondoskodást kapnak, hiszen nekik arra van szükségük. Ám nem azért, mert mindenképp a fejükbe kell nyomni a tananyagot, hanem mert a teljes ember fejlődése az iskolai foglalkozásokon keresztül zajlik le a Waldorf-iskolában. (A teljes emberről és a Waldorf-pedagógia emberképéről később többet.) A lényeg az, hogy a tanítás nem cél, hanem eszköz a növekvő ember kiteljesedéséhez, út a feladata megtalálásához. Ettől még fontos, hogy minél többet megismerjen a világból (én így mondanám azt, hogy tanuljon).

Lehet tehát sérült gyerek az osztályban. Ő is egy tagja a közösségnek, és a társaság általában véve vegyes összetételű. Ki ilyenebb, ki olyanabb. Van, aki könnyebben tanul, van, aki segítőkészebb, van, aki gyűjti a NatGeót, van, aki a maga feje után megy, van, aki... Mint más iskolákban.